Kuthen (Barina Vendel 1835-1875): Éjjel

Ülök szobámban egyes-egyedül,

Előttem halvány lámpa ég,

Az is csak ugy vonaglik, éltiből

Alig van egy percz hátra még.

Erőlködik mint haldokló remény

A kihamvadt kebel fölött,

Mellynek halkan sugá a sejtelem:

„Élted lejárt – órád ütött!”…

Lib, lob… a lámpa élte megszakadt;

- Szivárvány lett a végsugár,

Könyben tört meg, melly hervadt arczomon

Lassu patakként folydogál.

Meghalt a fény, megölte önmagát,

S utána vak sötét maradt;

S mi nekem most helyette fényt lövel –

Egy-egy eltévedt gondolat!...

… Ha éj leend, után nem virad,

ha éltem fénye megszakad:
S e szenvedő kebelnek méhiből

Elszállt a végső gondolat:

Ki lesz, ki majd a csöndes sír fölött,

Melly befogadja testemet,

Emlékezetnek édes Istene,

Meggyujtja szent szövétneked!?

Forrás: Családi lapok 6. Évf. II. félév 13. sz. 1857. szept. 24.