Nem-földi, bájos liliom,
Az égi körben rózsaszál;
Királynő a Sion hegyén;
Virág, melly érintetlen áll;
Keblünk gyönyörhullámzata:
Üdvözlégy tenger csillaga!
Élethajónk elveszne már
A szenvedés hullámain;
De fénysugárodnál kiköt
Nyugalmas béke parjain:
És zeng a menekvők dala:
„Üdvözlégy tenger csillaga’!
Kinek vigasztalása incs,
Bánat viharzó éjjelén;
Te annak hiven megjelensz,
S örömkönyű ragyog szemén.
Oh akkor ez minden szava:
’Üdvözlégy tenger csillaga’!
Szerelmünk, édes jó anyánk!
Fogadj öledbe egykoron;
Mutasd meg fénydus arczodat,
Hol igy köszönt az égi hon,
S az angyalok dicső kara:
’Üdvözlégy tenger csillaga’!
Forrás: Családi lapok
II. köt. 2. füzet Pest 1859.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése