Bolondok háza a fejem, barátaim,
Az őrült foglyok tábora,
Melly föl van ütve ott kopár vadonjain,
Ábrándjaimnak mámora.
Mi is lehetne a rögeszme benne más,
Mint, hogy kit szereték, nem én, de birja más.
A józan ész, e jó orvos be-betekint,
Javul-e már nagy betege;
Rá gyönge napvilágot néha szertehint,
Mellytől derüljön bús ege.
De a sziv érzete sötét felhőivel
Annak sugárát fátyolába födi el.
A szilárd akarat sokat kivíhat,
Erélyétől várhat az ember díjat;
A ki előbb gonosz vala,
Erkölcsös lehet általa.
Megzabolázza a folyók rohamát,
Megtöri a vadak szilaj hajlamát:
A hegyeket elhordja ős fészkéből,
Dús földet képez a vizek helyéből…
Csak arról, arról nem tehetek,
Hogy ollyan őrülten szeretek.
Forrás: Családi lapok 6. Évf. II. félév 11. sz. 1857. szept.
10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése