Parázsló nagy darázs dong.
S szinte kigyúl a pázsit.
S mint lusta macska ásít
messze a vén, pipás domb.
Kútgép csikordul búsan.
Mint újdonsült dúsgazdag,
pöffeszkedik az asztag.
Most jóleső szél hussan
s megrezzen a fák ága
s a cirmos, pozsgás alma…
Ne félj szívem, te kába,
a forró délutánban
az este kék nyugalma
ott leng már lágyan, lágyan.
Forrás: Új Idők XLIII évf. 33. szám 1931. augusztus 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése