Barabás Pál (1902-1945): Kétezerpengős férfi (könyvismertetés)

A máról írni nagyon nehéz, holott könnyűnek látszik. Azt hinné az ember, hogy az írónak csak pontos fotografiát kell készíteni az életről és máris megtette a kötelességét. A regény korrajz, ha az író hűen másolja a kort, amelyben él, már jó regényt adott. De a feladat nem ilyen egyszerű.

A kort, amelyben élünk, tulajdonképpen nem ismerjük. Benne vagyunk és nem fölötte, nincs módunk az áttekintésre, az emberek pedig – akiknek zűrzavaros életéből, hangos jajszavából részeg öröméből és megmásíthatatlan halálából összeforralódnak az események -, az emberek olyan közel vannak hozzánk, hogy nem látjuk őket tisztán.

Mai regénynél van igazán szükség az író fantáziájára – fantáziára,amely nem romantikus cselekményt épít cifra, emeletes toronyba, hanem belekúszik az idegen ember lelkébe és a költészet erejével tárja fel a valóság eszközeivel el nem érhető titkokat; itt van szükség az író lírájára, hogy a mindennap szürkeségét az érzések mély színeivel fesse át; itt van szükség művészi arányérzékre, teremtő biztonságra, amellyel az élet naponta adódó részleteit irodalmi formába csoportosítja.

Barabás Pál regénye mai regény és jó regény. Korrajz, amely torzítás, hazugság és az érzelmesség fátyla nélkül tükrözi a kort. Végzetes kor ez, szerencsétlen és boldogtalan, amelynek a hősei csak úgy maradhatnak talpon, ha fogcsikorgató akarattal ragaszkodnak az élethez. Barabás Pál hűséges krónikása korának – amelyet ijesztő részletességgel ismer – és mégis optimista.

Igen, hisz az életben, hisz abban, hogy a lélegzet egyszerű öröméért is érdemes élni, hisz abban, hogy a jóság nem pusztulhat el a szeméten, egyszer – még itt a földön – megkapja az üdvösség koronáját; hisz abban, hogy a tiszta, hűséges szerelem, tiszta, hűséges szerelmet ébreszt, hisz abban, hogy a szenvedők fájdalmai elmúlnak és a szomorúak vigaszt találnak.

Hősnője nem szép, de jó, nem lángolóan, szédítően fiatal, hanemmár a delelőre ballagó. Hőse nem autós külföldi herceg, nem daliás vezérigazgató, vagy az élet ormán pompázó filmszínész, - állástalan diplomás, gondoktól megőrölt férfi. Hőse és hősnője élő emberek. A történet szívszaggatóan és napi hírek közé valóan mai. Az állástalan diplomás névházasságot köt, hogy a nyomor elől meneküljön és az idős lány névházasságot köt, hogy a magánytól meneküljön. És a két névházastárs testi és lelki bajban: betegségben és csalódásban megtalálja egymást. Egymást és az élet értelmét.

Ez a történet, amelyet meleg, titkolt líra fűt át, a filmek gyorsaságával, változó képeivel pereg le előttünk, felvonultatva a mai Budapest szürke hőseit, tragikomikus és komikus alakokat, a nagy hivatalok, áruházak, utcák, nyüzsgő, eleven embereit. Közülük nyers, élénk színekkel válik ki egy mai fiatal lánymegdöbbentően igaz figurája.

A Kétezerpengős férfit, az Uj Időkben ismerték meg az olvasók és hétről-hétre szinte baráti érdeklődéssel kísérték a sorsát. Az Uj Idők Könyvtárába azok a regények kerülnek be, amelyeket ezeken a hasábokon szeretetük és érdeklődésük fémjelzésével látnak el az olvasók. Barabás Pál új regénye méltán megérdemelte helyét az Uj Idők Könyvtárában.

E. Gy.

Forrás: Új Idők XLIII évf. 33. szám 1931. augusztus 15.