Az este volt,
hogy a tej-utat
méregette kék szemem:
az este volt,
hogy hangtalanul
átölelt a végtelen.
Az este volt,
hogy által léptem
poros, kis földi gondokat:
az este volt,
a végtelennel
játszadoztam boldogat.
Az este volt,
hogy a csillagok
szelíd, lágy fénye ellepett.
az este volt,
hogy szomjas lelkem
hívta, kereste lelkedet.
Forrás: Népújság XI. évf. 249. sz. 1956. október 21.
vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése