Őszült hajára nyűtt kendő tapad,
a derekában csúz motoz, konok.
Rossz sátorán a vad szél átszalad
és lámpa lángja hosszan fellobog.
dobjában rőten izzik a parázs,
felette füst és lomha pára száll.
Öreg néni… Nagy élni akarás…
Az estbe néz és új vevőre vár.
Egy háromlábú széken üldögél,
ha hó esik, ha fűzért fon a dér
az ágak közt és kendője alatt.
Fél életén át sátorban lakik
és városunkhoz hozzátartozik,
mint szobához az ó bútordarab.
Kecskemét, 1957. I. hó
Forrás: Petőfi Népe II. évf. 46. sz. 1957. február 24.
vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése