Nem csárda, és nem kocsma volt.
Csak éppen,
borkimérés,
A gazda hűséggel csapolt,
s volt fröccs, és hosszúlépés.
Jókedve lett mindenkinek,
mégsem volt durva tréfa,
de sorra jött az ősz, hideg,
a bor, s a holdrakéta,
a raktáros, s a sáros út,
a lassan vánszorgó vasút,
a józan ember, s az okos,
mert jó volt a kedv, jó a bor,
éppen így hozta most a sor:
ivott néhány víg traktoros…
Forrás: Petőfi Népe II. évf. 252. sz. 1957. október 27.
vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése