Partodnál ültem és
lestelek, vén Duna,
irigykedve, némán.
Hányadszor? Ki tudja…
Hatalmad kutattam
kitartón, untalan.
Mi a nagyság titka?
Csacska habok végre
kifecsegték nekem
hosszas könyörgésre.
Szállt a hullám-hinta
és súgták kacsintva:
„Bennünket Garam, Vág,
Ipoly, Zsitva hozott.
Anyánk sok kis csermely…
Vizünk találkozott.
folyó, ér és patak
folyammá igy dagad…”
Fel a zsilipekkel!
Gondolat, áss medret
ezernyi kétségnek,
örömnek.. A verset
ez teheti naggyá!
Széppé és igazzá…
Forrás: Népújság XI. évf. 207. sz. 1956. szept. 2. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése