Nagy Lajos: Milka néni jót tesz

- Elbeszélés –

Milka néni négyoldalas levélben panaszolta el az édesanyámnak, hogy az a haszontalan Margit meg sem köszönte a csomagot, amit már két hete küldött neki. Pedig nagyon használható finom holmik voltak abban a csomagban és igazán kár lenne, ha elvesztek volna a postán. Még csak meg sem lehet majd fizettetni a postával a csomagot, mert ő, Milka néni, elfelejtette a feladóvevényen az értéket feltüntetni.

- Ugyan fiam, menj már el ahhoz a Margithoz, tudd meg, megkapta-e a csomagot, meg különben is kíváncsi vagyok rá, mi van azzal a szegény Ferivel.

- Ugyan fiam, menj már el ahhoz a Margithoz, tudd meg,megkapta-e a csomagot, meg különben is kíváncsi vagyok rá, mi van azzal a szegény Ferivel.

- Nincs annak már semmi baja, van állása. A szegény Ferinek. Nem kell mindig olyan kétségbeesetten sajnálkozni! – mondtam anyámnak.

Margit, az unokanővérem, Feri a férje. Ami azt illeti, magam is megdöbbentem, amikor az anyám hírül hozta, hogy a Ferit bé-listára tették, azaz elbocsájtották a bankból. Mi lesz ezzel a két fiatal lélekkel? Hiszen csak három esztendeje, hogy házasságra léptek. No de Feri sógor egykettőre szerzett magának állást, mindig is tudtam, hogy ügyes ember.

- Azért csak menj el fiam ahhoz a Margithoz és mondd meg neki, hogy írjon Milka néninek. Mind ilyen hálátlanok vagytok, ti fiatalok. Lám, Milka néni, mihelyt hírét vette, hogy bajban vannak, mindjárt küldött nekik csomagot.

- Na hiszen!

- Mi az a na hiszen? Te is csak fitymálódni tudsz. Küldött és küldött. Nem küldhetett nekik egy háromemeletes házat, mert az neki sincs.

- Margitnak meg más gondja is volt az elmúlt hetekben, minthogy Milka nénivel levelezzen.

Anyám elégedetlenül csóválta a fejét. Valamit mormolt az öregek iránt való tiszteletről. Meg arról, hogy őket bizony másképpen nevelték, ők szeretik, becsülik egymást ma is.

- Jól van, jól, még ma délután elmegyek Margithoz s remélem, hogy majd megnyugtathatom édesanyámat.

*

Margit jókedvűen fogadott. Bizony, kedves fiatal pár ez a Feri és Margit. Beszélgettünk, nevetgéltünk hármasban és én vártam az alkalmat, hogy megkérdezhessem – hisz1 ez volt a megbízatásom -, miért nem köszönte meg Margit a Milka néni ajándékát.

Kellemetlen feladat a mások felelősségre vonása, vagy kioktatása arról, hogy mi illik és mi nem illik, különösen kellemetlen a férfi számára, hogyha 4egy bájos nőt kell leckéztetnie, még ha ez a nő az unokahúga is.

- Most már itt maradsz vacsorára –rendelkezett velem Margit.

- Nem lehet, húgocskám. Tudod, hogy anyánk halálra rémül, ha bármelyikünk nem jelenti be előre, hogy nem vacsorázik otthon s azután mégis késve érkezik haza.

- Majd én beszólok a nénihez – ajánlkozott Feri, mivel hogy éppen indulóban volt s hamarosan el is ment hazulról.

- Örülök, hogy Feri elment, mert most valamit megmutathatok neked – szólt Margit s nyomban fölállt és átment a másik szobába.

- Na, most majd szóba hozom neki Milka néni panaszos levelét! – határoztam el magam.

Már jött is vissza Margit, karján egy postadobozzal.

- Hogy ez a Milka néni milyen rettenetes egy teremtés! Feri előtt nem beszélhettem róla, mert tudod, hogy milyen egy férj. Akármilyen jó ember is, könnyen fordul az ember családja ellen.

Kíváncsi voltam.

Margit letette a dobozt az asztalra, még nem nyitotta fel.

- Nemrégiben, hogy olyan nagy bajban voltunk, hiszen tudod, hogy nem volt semmink és valósággal nyomorogtunk, hát írtam Milka néninek is. Az ember a bajban fűhöz-fához kapkod. Azt gondoltam, hogy talán tud valami jó tanácsot adni, vagy másképpen, mondjuk protekcióval a Feri segítségére lenni, illetve… őszintén megmondom, arról is ábrándoztam, hogy valami pénzt küld, mondjuk kölcsön addig, amíg jobbra fordul a sorsunk. A néni erélyes is, jó ismerősei is vannak még mindig, magabízó, tudja Isten miért, miért nem, de olyan jól esett kipanaszkodni magamat neki, ha levélben is.

- Értem, értem. A néni volt az erősebb fél, hiszen neki van havi ötszáz pengő nyugdíja.

Margit a postai dobozra vetett egy pillantást, azután beszélt tovább:

- Ferinek meg sem említettem, hogy írtam Milka néninek, tudod, ő nemigen kedveli a nénit, mert hogy amikor még jegyesek voltunk, százszor is megkérdezte, mit vegyen nászajándékul, a végén pedig nem vett semmit.

Bólogattam. Nem újság az ilyesmi Milka néniről. Magamnak is volt már vele néhány kedves tapasztalatom. De hogy Margitnak mi oka lehet a lamentálásra, azt nem értem, hiszen éppen az a csomag feküdt előtte az asztalon, amit a levelére Milka nénitől kapott.

- A múlt héten, még szerencse, hogy Feri nem volt itthon, éppen bemutatkozni ment ahhoz a vállalathoz, ahol azután fel is vették… jött a postás és ezt a csomagot hozta. A portót, a dupláját, nekem kellett kifizetnem,mert azt persze Milka néni nem rótta le.

Margit fölemelte a doboz tetejét. Ruhaféléket láttam a dobozban, nem értek az efféle hacukához. Margit kivett a dobozból egy gyöngyökkel kihímzett csipke-valamit. Csak azt láttam, hogy egészen foszladozó állapotban van.

- Képzeld, amint Milka nénénk írja, ezt a csipke-átvetőt még az esküvőjén viselte…

- Ezelőtt hatvan esztendővel!

 - Úgy van. Vigyázzak rá nagyon, írja, hogy ha valamelyik kedves rokon rászorulna, hát tovább adhassam neki.

Margit most egy sokfodros selyem alsószoknyát emelt magasra:

- Azt írja Milka néni, hogy ezt a szoknyát alakíttassam át ruhának. Még két évig is eljárhatok benne. Ide nézz! – Margit gyöngéden széthúzta a ruha selymét s az szétmállott a kezei közt.

- Ezt a mellényt meg az uramnak küldte. Hogy nem tudna nyugodtan aludni, ha arra gondolna, hogy Feri rongyosan jár. A mellény különben még a megboldogult bácsié volt. – És Margit egy világoskék selyemmellényt lobogtatott előttem.

- Küldött még a nénénk három barchet alsószoknyát, hogy meg ne fázzak a télen. Egy kötött kendőt, ha kíváncsi vagy rá, megmutatok. Négy pár vastag fehér harisnyát, amiket még ő kötött valamikor. Azt írja, vegyek festéket és fessem be a harisnyákat feketére. Küldött két kiló dohos tarhonyát, meg egy kiló vöröshagymát, hogy ne éhezzünk. Levél is volt a csomagban és amint írta, azért szerepel a vényen feladóként özv. Kasznár Jánosné, aki nem létezik, hogy ha a levelet megtalálják, nehogy őt megbüntessék. Reméli, hogy a jóságát nem viszonozom azzal, hogy elárulom őt, ha valami baj történik a levél miatt.

- No látod, milyen körültekintő! Mégiscsak okos asszony.

Margit kacagott:

- De mit ír még? Hogy ő csak nem akart szólni, de mindig tudta, hogy Feri egy semmirevaló, könnyelmű ember, aki könnyelműségével előbb-utóbb nyomorba fog engem juttatni. Mert mit várhat az ember egy olyan kelekótyától, aki a mai világban egy fillér hozomány nélkül feleségül vesz egy lányt.

Margit visszarakta a dobozba a csuparongy csipke-átvetőt, a foszladozó selyem  alsót, a világoskék mellényt és a harisnyákat. A vöröshagyma és a tarhonya úgy látszott, már kikerült a konyhába, ha ugyan nem a szemétládába, már legalábbis a dohos tarhonya.

- Én most mindezt visszaküldöm Milka néninek – mondta Margit -, és tudod mit csinálok? Én sem fizetek portót a csomagokért.

- Dehogy is küldöd! – kaptam észbe. – Ennél már jobb tréfát csinálhatsz. Megírod neki, hogy én itt jártam s valami csomagról kérdezősködtem, de te nem tudsz semmiféle csomagról, nem kaptál semmit, fogalmad sincs, miről van szó.

- Ó, Milka néni rögtön szalad a postára és megreklamálja a küldeményt.

- Nem reklamálja! Meg sem mer moccanni. Mert azt hiszi majd, hogy felbontották a csomagot, megtalálták a levelet és csak azt várják, hogy kit bírságoljanak meg miatta. Amilyen félénk a Milka néni, hát nem alszik majd hetekig. Minden percben azt hiszi, hogy már jönnek érte a csendőrök.

Együtt fogalmaztuk meg a levelet, melyet Milka néninek küldött Margit s melyet azután én adtam postára még aznap este.

Harmadnap telefonált nekem Margit. Már meg is jött a Milka néni válasza, beleolvasta a telefonba:

„… a csomagban küldtem neked, kedves húgom, egy gyönyörű szép csipkegallért, meg is írtam, hogy készíttess belőle egy most divatos kabátkát a ruhához, amire való selyemholmit szintén küldtem. A Jóisten büntesse meg azt a gonosztevőt, aki ezt a küldeményt elrabolta tőled. Az uradnak is, a mi drága Ferinknek beletettem a pakkba egyet-mást, de leginkább sajnálom azt a négy pár harisnyát, amit már évek óta őrizgettem a te részedre. Nem lesz neked, édes Margitkám, olyan finom harisnyád soha… A postára el sem megyek,mert a hivatalokban nagyon is értik a módját, hogy az ilyen elhagyott öregasszonyt, mint én, elüssék a maga igazától. Százszor is megidéznének és a végén valami mondvacsinált kifogással mégiscsak elutasítanának. Ebből a históriából is megtanulhatod, hogy a jószándék hogyan törik meg oly sokszor a más emberek gonoszságán… Az uradat meg, azt a jó embert, becsüld meg. Mert csak derék ember lehet az, aki a mai nehéz viszonyok között is kapott állást. Megérdemelné, - ez én, Milka nénéd mondom neked -, hogy lefekvéskor, felkeléskor megcsókold a kezét. Hol találtál volna manapság még egy olyan férfit, aki egy fillér hozomány nélkül téged, a koldusszegény lányt, elvett volna feleségül.”

Forrás: Új Idők XLIII évf. 33. szám 1931. augusztus 15.