Meghalt. Nincs többé. Eltemették.
A sírverem lett otthona.
Nem láthattam meg őt soha.
Búcsúznom tőle hát lehet még…?
Tőle, aki a tücskök, lepkék
táncát, zenéjét, - bárhová
magával vitte, s száz csoda
álmai,vágyai követték…
Eljött a rémületes reggel,
amelyen lecsukott szemekkel
köszöntötte már a napot…
Fáradtlelkű, megsebzett ember,
hogy elmentél, oly gyötrelemmel
hajtom fejem le, s hallgatok…
Forrás: Petőfi Népe II. évf. 240. sz. 1957. október 13.
vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése