Barátaimnak
Az első szó, mit kaptam tőletek,
a barátság, a szeretet szava volt.
adtatok hozzá őszinte mosolyt,
és dobogni éreztem szívetek.
Egyszerűen nyúltak ki a kezek
az első kézfogásra. Csak a port
éppen levertem, máris puha volt
helyem, fészkem, nálatok, köztetek…
És olyan jó a szédült rohanás
vágtájában egy békés kézfogás,
egy jó szó: gyógyuljanak a sebek…
Én szeretlek, s kell, hogy szeressetek!
és fogjátok jó erősen kezem,
élni, élni segítsetek nekem!
Forrás: Petőfi Népe II. évf. 246. sz. 1957. október 20.
vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése