Arcán oly vonzó a báj,
mint a virág
harmatos tavasz reggelén.
Haja száz napsugárból
s érett kalászból szőve
lebben szép fején.
Tekintetében ott ragyog
a föld minden gyermek-szemének
aranybarnája, égszín-kékje.
Ajka pirosló, érő gyümölcs,
édes cseresznye,
ifjú nyarak ékessége.
Lépte nesztelen,
mégis nyomában
dús termébe borul a határ!
A tenger is szelíddé válik,
ha csöppnyi lába
hullámain jár.
Ő a legkülönb!
Varázslatos lény!
A Szépek Szépe!
Maradj hát velünk
karcsú tündér-lány,
Béke! Béke!
Forrás: Petőfi Népe II. évf. 234. sz. 1957. október 6.
vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése