Friss fény csorran az utca kövén,
mint színig teli pohárból a hab.
két markában nyütt seprőt szorít
s a fürge szél süvegébe kap.
Alig mozdul. Csak két kezében
a nyírfa-seprő szaporán legyez.
Utána, mint kis dombok kinőnek
itt is, ott is apró szemét-hegyek.
Lapát villan. Tünik a szemét,
már az utca túlsó felébe jár.
Egy vén veréb a nyomába indul
s csalódottan a hársfára száll.
Forrás: Népújság XI. évf. 207. sz. 1956. szept. 2. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése