„Mondd,mit érlel annak a sorsa,
Akinek nem jut kapanyél.”
Még csak aprózza, szótagolja,
De a vers már rég benne él.
Még nevet, hogy alszik a kabát
És sikong a brummadzának,
De már ő és Attila
barát
És vége a Grimm-csodáknak.
Forrás: Népújság XI. évf. 207. sz. 1956. szept. 2. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése