Az állomásról a vonat kigördül,
s tekintetedből, e kedves tükörből
látom a várost, és kissé elárvul
a szívem… Harsány, csattogó zene:
most robogtunk át szilajon a váltón;
s a zajon át a füledbe kiáltom:
- Látod, Kedves,
mily kedves, hogy ránk bámul
a víztorony két tűzpiros szeme!
Forrás: Petőfi Népe II. évf. 252. sz. 1957. október 27.
vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése