A fény, nézd, meztelen lábon jár,
fáradt nyílvessző minden sugár.
Andalgó álom még a város,
a szív az utcán könnyet áldoz.
Múltat temet még – ne szólj néki.
Könnyeivel a jövőt védi.
1956. XII. 12.
Forrás: Petőfi Népe II. évf. 34. sz. 1957. február 10. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése