Hogy merre jutsz, hová futásod;
ne kérdd és magadban ne keresd;
csak engedj a rohanó árnak - -
tömegszenvedélyek, ha magukba zárnak
és indulatuk éned s bensőd meghódítanák:
ne jussanak eszedbe szomoru szemű
bölcső-ringató anyák –
ne legyen gátad tulajdon apád zord szava,
vagy gondolati léte;
a kordonos vasú ösvényről ne lépj le,
mert pusztulás a sorsod menten.
Irigység ne epesszen ősz fejek láttán,
kik egyéniségük taposta járdán
szabadon haladtak s tisztes fejük fehér.
Ők és mi: - századokkal felér!
Készülj el naponkint új, szellemi halálra,
alkudj meg, s hogy tudsz – légy erre büszke:
- Darwin mesterségesen kiválaszt –
így ritkábban érint a tövis a tüske.
Hozz áldozatot és ne tudd miért,
csak fájjon benned és sirasd a Célt,
a megálmodottat – nem követhetőt…
de ne mintázd magadon a temetőt,
mert a sok hantolásnak oszlopa nem lehet:
minden percben halálod az Emlékezet.
Magasan a fejed ne hord,
amit tanítottak sutba dobd,
építsd fel magadnak életfilozófiád
új, tornyatlan, vézna templomát,
mely kívülről ha kissé istállószerü
s homlokzatán az alattom bélyege:
… hidd el, ma ez így ésszerű!
Ne légy az, aminek szántak,
ne tehesd, amit úgy akartál,
s ha meggyőződésed kialakult,
senki se nézhet, mindenki utál - -
mentve lehetünk a
szellem
testbe szorítandó
altruizmusán.
Keresd fel az asszonyt az alkotni vágyás
eredeti, örökre szent talaját,
s az új létezésbe csalódásid,
küzdelmed feszületéről
lázadó vérrel örökitsed át
az Új Alkalmazkodót! - -
. . . . . .
Aztán légy víg, nem törődő
(saját életed úgyis üres csigaház)
s ha lekopott rólad minden ideális
erkölcsi nóta, benevelt ukáz:
tudott gyönyörrel haladj az úton,
mint aki röhög, fennen hahotáz,
őrjöng,… dalol… és fütyöl…
Aztán??
hogy merre jutsz, hová futásod
- Kortársam drága –
ne kérdezd senkitől!
Forrás: Keleti Ujság IV.
évf. 60. szám Cluj, (Kolozsvár), 1921. márc. 27. vasárnap
