Rónay György: Tam Prope

Ugy voltál mindig a legközelebb, ha távol,

mert tőled voltam távol, és távol is veled,

és egyre teljesebb lettél minden hiánytól,

és hiányoddal is létem lett teljesebb.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.

Babits Mihály: Jónás imája

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,

vagy én lettem mint túláradt patak

oly tétova céltalan parttalan

s ugy hordom régi sok hiú szavam

mit a tévelygő ár az elszakadt

sövényt jelzőkarókat gátakat.

Óh bár adna a Gazda patakom

sodrának medret, biztos útakon

vinni tenger felé, bár verseim

csücskére Tőle volna szabva rim

előre kész, s mely itt áll polcomon.

szent Bibliája lenne verstanom,

hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan

bujkálva, később mint Jónás a Halban

leszálltam a kinoknak eleven

süket és forró sötétjébe, nem

három napra, de három hóra, három

évre vagy évszázadra, megtaláljam,

mielőtt egy még vakabb és örök

Cethal szájában végkép eltünök,

a régi hangot s szavaim hibátlan

hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran

szólhassak s mint rossz gégémből telik

és ne fáradjak bele estelig

vagy míg az égi és ninivei hatalmak

engedik hogy beszélje s meg ne haljak.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.

Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről

Csodákat próbáltam:

arannyal, ezüsttel

hivtam a népeket,

jöjjenek énhozzám!

Hiába, hiába,

az arany nem kellett,

az ezüst nem kellett,

nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta

tíz hegyibeszédet,

gyönyörű szavakat,

igéző szavakat,

hiába, hiába:

egy fül sem fülelte,

egy szív sem szívelte

a hegyibeszédet.

Tüzet is akartam

rakni az erdőben:

nyulacska ne fázzék,

őzike ne fázzék, -

hiába, hiába!

Gyujtófám kilobbant

és a tűz nem akart

gyúlni az erdőben.

... S egyszer csak maguktól

gyűlnek az emberek,

együgyű szavamtól

sírásra fakadnak,

ránéznem alig kell

s a tűz is felszökken, -

az Úr áll mögöttem.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.

Rónay György: Deres

Jártam tilosod útjain,

s lejártam térdig most a lábam

jó ösvényeden, s hasztalan,

mert rogyadoznak inaim.

Béremet mind eltékozoltam,

roptam, míg a sarkam levásott,

s épp csak annyi erőm maradt,

hogy házadig elvonszolódjam.

Mihaszna szolgád, gaz cseléded,

itt ülök az ajtód előtt,

s faragják már a botokat

vad hajdúid, a szenvedések.

Deresre vonnak, élve ölnek.

Nem jajgatok. Megérdemeltem.

Csak te légy irgalmas nekem,

ha csontjaim majd összetörnek.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.