Sík Sándor: Mint az ördöngös fiú édesapja

Mint az ördöngös fiú édesapja,

Lábadhoz Uram úgy esem.

A néma ördög tépi, marcangatja

Fiam és anyám, minden kedvesem.

Hol tűzbe rántja, hol a vízbe őket,

Úgy dőlnek el, akár a holttetem.

Minden lehet, Te mondtad, a hivőnek!

Hiszek Uram,

Segíts hitetlenségemen!

Hiszek Uram, hiszen ha nem hihetnék,

Mi maradna más, mint az őrület.

Hiszek Uram, hiszek, - de mi jöhet még?

Napban és holdban ordító jelek.

Azt írja mind. még nincsen itt a vég.

Jaj, feketével írnak feketére.

Tedd már Uram, szakadjon fel az ég!

Uram remélek.

Engedj remélnem remény ellenére!

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.

Füst Milán: Kántorböjt

Füst Milán Visegrádon 1956 január 

forrás: pim.hu

Uram, ez az éved is de furcsa!

Úgy látszik, rosszul bőjtölünk. Az évszakok

Zordak: - a nap, a hold s a Merkúriusz

Tán rosszul bolyg a híg világi űrbe? – Kérünk,

Add meg a mi boldogságunk’ is, hogy énekünket

Szelíd ősszel, a sárga és szelíd lomb alatt,

A hűs fasorban, üres templomodból messzire hallják

A sétáló uraságok!

És áldd meg a mi idős anyánkat is! csúnya őszön

Oly bús-borús a lelkem: halálát beszéli szüntelen...

Tekintsd a jó anyót, ki türelmesen vár a padba’, -

Ájtatos szegényke! s lelke csüng a fia énekén!

Áldd meg a gyülekezet népét gabonával, fordúljon a kedved,

Adj jó évszakokat, s meglásd, a harangozó is

Boldogan kongatja majd a messzeségbe sovárgó,

Énekelő harangot!

És büszke lesz szegény, hogy lám Urunk hivó szavától, -

mely Tiéd

A tiszta ég alatt hogy visszhangzik a messzeség!

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.

Babits Mihály: Jobb és bal

Babits Mihály és Babits Ilona Olaszországban

forrás: cultura.hu

1.

Láng, láng, meddig cibálnak badar

szelek

jobbra és balra?Hajlik a láng jobbra,

hajlik balra de mit neki

jobb és bal: ki csak fölfelé tör?

Melyik égtáj

mondhatja őt övének?Jobbra vagy

balra csak rokont keres,

kit áttüzesítsen,s magával röpítsen!

2.

Kit állíthat

jobbra vagy balra engem?

Labdázzatok, mindenkié vagyok!

Csak majd az Isten

ha az Ítélet trombitája szól,

állítand jobbra vagy balra.

A többi: játék. (Noha sírnom kell rajta.)

3.

A többi: játék! bolond, noha véres,

vad játék olykor,melyben a szegény

méla gyerek szédülten, ütlegek közt

ing, míg el nem jő Apja, s kézenfogva

el nem viszi... ing, mint a báb

dülöng

bizonytalan színpadán.

4.

S tán

ilyen báb vagyok én is – de a bábot

drótjai tartják; s tudjátok meg, izmos

drótjaimat nem kétfelülről

rángatják, hanem Valaki fölülről

igazítja

kimondhatatlan ujjal.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.

Ady Endre: A Sion-hegy alatt

Borzolt, fehér Isten-szakállal,

Tépetten, fázva fújt, szaladt

Az én Uram, a rég feledett,

Nyirkos, vak, őszi hajnalon,

Valahol Sion-hegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,

Piros betűkkel foltozott,

Bús és kopott volt az öreg Úr,

Paskolta, verte a ködöt,

Rórátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezemben

És rongyolt lelkemben a Hit

S eszemben a régi ifjuság:

Éreztem az Isten-szagot

S kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion-hegy alján

S lángoltak, égtek a kövek.

Harangozott és simogatott,

Bekönnyezte az arcomat,

Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam

S jajgatva törtem az eszem:

„Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,

Kihez mondottam sok imát?

Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.”

„Halottan visszajöttem hozzád

Én, az életben kárhozott.

Csak tudnék egy gyermeki imát.”

Ő nézett reám szomorún

S harangozott, harangozott.

„Csak nagyszerű nevedet tudnám.”

Ő várt, várt s aztán fölszaladt.

Minden lépése zsoltár-ütem:

Halotti zsoltár. S én ülök

Sírván a Sion-hegy alatt.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.