A kietlen kőbányára
tüzes sugarat nyilaz a nap.
Szikkadtan felrepedezett a föld,
a forró por
elperzselte a leveleket.
Csak egy fa nyujtja résztvevő lombját.
Alatta az árnyékban,
egy pohos agyagkorsó
a munkások tikkadt szeme előtt
nedves, lélegző pórusaiban
összesűríti
a világ minden boldog tájának
végtelen frisseségét.
(Ford.: Rónai Pál)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése