Van négy barátom, négy derék, igaz társ,
hű ápolók, vigyáznak hallgatag.
Nem tudja azt más,
hogy milyen híven, némán állanak,
s nem hosszú nékik semmilyen virrasztás.
Ők magasak és olyan színesek,
mint a költőknél egy-egy szép hasonlat,
és szívesek:
ha szenvedek, diszkréten rámhajolnak,
hogy kihallgassák fájó szívemet.
Ők tiszták és jók. Szép álmok alatt
leng, ring az ágyam,
s ők virrasztanak, míg az éj halad.
Emberi kéz nem simogat ily lágyan:
oly mások ők, társaim – a falak.
(Ford.: Rónai Pál)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése