Az asszony, ki mosolyogva ült mellém a padra
Halvány és mégis mély mosolyával,
Mint egy gyerekkori Mária-kép,
Honnan a Szűzanya lila ruhában,
Egy-egy könnycseppel szomorú szemében
Nagy piros szívvel keble felett,
Nézett rám, szomorú gyermekre,
Ki annyiszor kértem tőle imámban
Azt a csodát, mely sohase jött,
Az asszony, ki mellém ült a padra,
Fiára gondolt, ki majd születik.
(Ford.: Rónai Pál)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése