Mennybéli asszony, dicsőséges anyja
Krisztus urunknak, megszentelt halálod
a pokolból mindnyájunkat kiváltott,
még ősapánk bűnét is eltakarva.
Nézd Ámort, mily kegyetlenül nyilazza
szívünket s mennyi kínt hoz ránk az álnok -
kegyes Anyánk, a sorsunk csak Te szánod,
térítve minket jámborabb utakra.
Növeld az isteni szerelmet bennem,
amely a lelket égi helyre vonva
láncot szakít - s már nem bilincsel Ámor!
Mert nincs remény egyéb gyógyírra lelnem:
a lángokat csak víz sugára oltja
s szeget csak szeggel üthetünk ki a fából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése