Elválasztalak téged az időtől és látom,
alig hogy megszülettél,
már elkezdtél meghalni.
Nyöszörgésednek mind örülnek öntudatlanul,
csak engem szomorít sok jövendő tévelygésed.
Felfakad majd benned az önzés,
felnő veled a gonoszság,
testvéred ellen indítasz harcot,
sok fájdalom oka leszel,
igaztalan és csak nagynéha jó.
Megtagadod majd eredetedet,
harcolni fogsz magaddal s meg kell mégis
ismételned nagyapád hazugságát,
apád törtetését,
anyád fondorlatát.
Az után indulsz, ami megnevettet
s nem az után, ami könnyezni késztet,
míg egy nap elfelejted önmagadat.
Mindenki nevetve ünnepel most,
hogy megindultál a halál felé
csak én sírok veled, amiért
megszülettél az embereknek.
A Rossz visszfénye vagy,
a kísérlet, amelynek szüleid
nem merik bevárni végét.
Hadd tegyem el mosolyomat,
hogy mosolyodhoz keverjem,
majd ha Istenben elpihensz s a többiek siratnak.
(Ford.: Rónai Pál)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése