- Eredj kapumtól, kérlek,
vagy nyomban véget érek -
nappal szerettelek.
Eredj kapumtól, kérlek,
eredj, mi dolgod erre?
Ha tán felismernének:
a végzetem betelne.
Eredj utadra, kislegény,
bajba sodorsz, hitemre -
el innen, el veled!
- Ó szépasszony, e rút szavak
szívemnek rosszul esnek,
nem azért jöttem én ide,
hogy máris visszamenjek,
ha kell, itt állok hajnalig,
és várom, hogy beengedj -
szófogadó leszek.
- Ha nékem adod Trápanit,
Messinát és Palermót,
akkor sem bocsátlak be én,
s hidd el: ezzel teszek jót,
mert férjem is, szomszédom is
les rám - hogy nyissak ajtót?
Holtan kapnál te meg.
- A férjed már se lát, se hall,
rég szunnyad selymes ágyon,
a szomszédok is alszanak,
túl már az első álmon.
Ha itt talál az őrcsapat:
láncot, kötelet rámfon.
- No lám, kell ez neked?
- Ha itt talál az őrcsapat,
(Szentséges Szűz Madonna!)
feldarabol s tagjaimat
az utcán szerteszórja...
- Csak ne az én portám előtt!
Ország-világ megszólna!
Mire vársz még? Eredj!
(Ford.: Baranyi Ferenc)
(Forrás: Szerelem és nemes szív – Olasz költők versei Baranyi Ferenc fordításában – Hungarovox Kiadó Bp., 2003.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése