A bölcs püspök légyen áldva,
különb nem jött még világra,
kegyessége ragyogása
sokakat von sugarába,
senki fia nem találna
jobbat, okosabbat nála.
Jobbjára veszi a pápa:
ő a legbensőbb barátja,
püspöksége - bárki látja -
gazdagon borul virágba.
Szentelő áldást a pápa
Lateránban adott rája,
Szent Benedek úgy kívánta,
hogy a keresztény világra
ő vigyázzon most, felállva
méltósága zsámolyára.
Lornanóból jött, e táj a
hívek földi mennyországa,
nem paraszt ő származásra:
hódol jámbor és pogány, ha
róla hall, mert neve márka.
Ha ültetne paripára:
elvágtatnék Volterrába
Galgano palotájába
s köszönteném térdenállva.
Osimo jó püspökének
asztalánál száz vitézek
mutogatják maguk szépnek,
nincs belőlük, csak temérdek.
Sem latin, sem pedig német,
lombard s francia se léphet
nyomába e kegyes vénnek,
szívbéli nemességének.
Tőle is egy lovat kérek
- az elsőnél feketébbet -
s még az íjászok is félnek,
amikor közéjük lépek!
S mondja majd nekem, Sténének:
- Örvendj, mint a vőlegények! -
Róla szóljon hát az ének,
őt dicsérem, míg csak élek.
(Ford.: Baranyi Ferenc)
(Forrás: Szerelem és nemes szív – Olasz költők versei Baranyi Ferenc fordításában – Hungarovox Kiadó Bp., 2003.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése