Mikor a temetési menet elvonult,
a kávéház vendégei
gépiesen kalapot emeltek,
szórakozottan köszöntek a halottnak,
szemük az életet kereste,
abban merült el,
abban bízott.
Csak egy vendég emelte meg kalapját
széles, nagy mozdulattal
és nézett sokáig a kocsi után.
Ő tudta, hogy az élet céltalan, komisz tülekedés,
csalás,
és üdvözölte az anyagot, mely a lélektől
örökre megszabadultan haladt el
a kávéház előtt.
(Ford.: Rónai Pál)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése