Sötét és meddő, mint a sűrű éjjel,
Termékeny és világos, mint a napfény,
Kincsét sokszor pazarlón szórja széjjel,
Máskor meg hallgatag, mogorva, fösvény.
Ha avatott kéz nyúl hozzá eréllyel,
Vagy ékes ajkak közt nyíl néki ösvény,
Hol ellágyul, hol lázong szenvedéllyel,
Hol haldoklik, hol felgyúl, bűvös ötvény,
Csak vad parancstól fordul el unottan.
Légy áldott, rejtelmeknek furcsa nyelve,
Ki színnel, hanggal, illattal vagy telve,
Kiben hiába vágytam lenni mester,
Kiért ezerszer vergődtem, dadogtam
S kűzdtem lihegve egy-egy csonka verssel.
(Ford.: Rónai Pál)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése