Tóth Kálmán: Szivvirágok

E....-hez

VII.

Szivemnek lángja óriási,

Mi benne ég, az – szerelem!

Büszkévé tett az érzelem,

Mert lángja tiszta, tulvilági...

Mi üdvözit – és boldoggá tehet,

Csupán csak a szent szerelem lehet.

VIII.

Egyetlen tárgy vagyon

Még megvert éltemen,

Minek birásaért

Reszketve nyúl kezem!

Ha elnyerendem – lelkem mennybe száll,

Ha elveszitem, kin-pokolt talál.

IX.

A véletlen sors adta. Tőled egy

Ereklyém – s szent talizmánom vagyon,

Mellyet szeretve egykor csókolál...

Azt én most csókjaimmal halmozom...

Oh nem te adtad... elraboltam azt...

De ugy é megbocsátandasz nekem?

Ha most nem is – de majdan egykoron,

Ha érezended, mi a szerelem!?

X.

Adj reményt hölgy! hogy egykor szeretsz!

Hogy ha elfoly az ész-háboru;

S gyözni a hű sziv fog – üdvszerelmed

Lesz jutalmul mártir koszoru...

Adj reményt – s én megelégszem evvel,

Nem való – csak képzelt szerelmeddel.

XI.

Megbüvölt életem, merengés...

Én a világról semmit sem tudok...

S ha róla gondolkodom néha

Szárnyvesztett sasként lehullok.

Oh mert a rosz világ olly mostoha!

A szerelemnek – lélek a hona...

XII.

Halvány vagyok, miként a tört virág...

Mint őszi estkor a bus holdvilág...

De forró lelkem tiszta lánggal ég;

Miként a nap-hanyatláskor az ég...

Egy belöl égő jégszobor vagyok,

Ha majd kiégek, akkor – meghalok...

Te adsz Etel! szerelmet – vagy halált...

Mert el nem birom szivem bánatát...

XIII.

Ábrándozónak nevez a világ,

Mert nem képes felfogni lelkemet...

Nem érzi önzö lelke azt, mit én,

Nem látja lánggal égő keblemet...

Ezért én e világot megvetem...

Üdvöm szellem világban keresem...

Szent országodban tiszta szerelem!

XIV.

Arcod szépsége olly varázsszerű...

Szüz lelked olly ártatlan, isteni;...

Hogy illy lélek – s szépség felett

Költőnek nem lehet nem érzeni –

Illy lélek! szépség! párosulva nagy,

Az alkotónak büszkesége vagy.

XV.

Égő szerelmem szende ideálja!

E lapokon feküsznek szüm virágai...

Virágok!... mellyeket termének

Egy vágyó szivnek gazdag ágai...

Oh olvasd... mert szemednek tüzsugára

Uj életöntő nap leend reája.

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 14. sz. jan. 17. csütörtök