Magasan hordja a fejét,
Hogy rá ismerjenek,
Mert másként észre sem veszik
A gyarló emberek.
Hosszu, bozontos nagy haját
Taréjban viseli,
Ki mondaná felőle, hogy
Nem született zseni?!
Ha egy vitázó társaság
Közé keveredik,
Szájábol ekkor hallani
Jobb irók vittzeit;
A jámbor ember ha vigyáz,
Mind észre veheti,
És mégis mondják róla, hogy
Ez született zseni!
Sápadt pofája kéjtanyák
Bús áldozatja lett,
Bűnös szenvedély karjain
Tékozla életet;
Sokan igy vélekednek: ezt
A tudomány teszi.
És azt beszélik róla, hogy
Ez született zseni! –
Különcködésnek majma ő
Mindenhol s mindenütt,
S az is marad, míg a világ
Fejére rá nem üt.
Hadart beszédét maga az
Angyal sem értheti,
És mégis azt beszélgetik,
Hogy született zseni!!
Szegény fiu!!! tanácsomat
Ha elfogadhatod,
Magadrol dobd le e majom,
Jellemző salakot;
S hidd el nekem, ki részegen
A fecskét kergeti,
Jól tudja a világ, hogy még
Nem született zseni. -
Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 5. sz. jan. 7. hétfő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése