Szász Gerő (Dunky fivérek fényképe)
forrás: wikipedia
Ne forditsd el rózsás orcád,
Dehogy, dehogy haragszom rád!
Mért állsz ellent a mosolynak?
Oh, hiszen én nem vádollak!
Ne boruljon el homlokod;
Nem adok én arra okot.
Ha boldog vagy, mért rejtni igy?
Nem vagyok én reád irigy!
Légy – mint régen -, vidám szivvel;
szeretlek én most is, hidd el.
... Isten adhat ránk keresztet:
S hitünk mégis hozzá vezet.
LIV.
Igy igy, légy vidám, én kedvesem;
Mintha nem is sirtunk volna;
S midőn arcodon szived lesem,
Leljem azt ott egy mosolyba’!
Kétségbeesni... de hát miért?
Mert az önvád ott van veled?
- Imádkozzunk csak buzgón hitért;
S a jó istent, hidd, megnyered.
Boldogságunkban még hiszek én:
Ha megbánjuk mult éltünket...
- Hisz, a leomlott templom helyén,
Oh, még sokkal szebb épület!
Forrás: Hölgyfutár VI. évf. II. félév 3. sz. 1864. július 7.
csütörtök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése