Rózsaszinbe öltözötten
Jött a hajnal fénysugára,
Hogy varázslepelt boritson
Fáim csendes alkonyára.
Ég a harmat a virágon,
Hogyha kelyhét bontogatja,
S a dicső nap méltóságos
Fényü arcát megmutatja.
És a fáknak lombozatján
Sir a szellő lágy nyögelme,
Gyenge sohajába oltva
A természet összerelme.
A mezők víg dalt suttognak –
S a derült sik távolában
Egy-egy éneklő pacsirta
Lebben át a délibában...
Míg az erdőn szélvihar kél,
És a távol elsötétül
S tompán elhaló morajjal
Az elemharc dulni készül.
- Én egy agg cser oldalánál
Némán várok a csatára
Szivveréssel válaszolván
A természet őrszavára...
S míg a természet csodái
Mélyen a szivemre hatnak,
Öntudatlan rabja lészen
Lelkem egy nagy
gondolatnak.
Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 2. sz. jan. 3. csütörtök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése