2016. nov. 13.

Szelestey László (1821-1875): Koránykép





Rózsaszinbe öltözötten
Jött a hajnal fénysugára,
Hogy varázslepelt boritson
Fáim csendes alkonyára.

Ég a harmat a virágon,
Hogyha kelyhét bontogatja,
S a dicső nap méltóságos
Fényü arcát megmutatja.

És a fáknak lombozatján
Sir a szellő lágy nyögelme,
Gyenge sohajába oltva
A természet összerelme.

A mezők víg dalt suttognak –
S a derült sik távolában
Egy-egy éneklő pacsirta
Lebben át a délibában...

Míg az erdőn szélvihar kél,
És a távol elsötétül
S tompán elhaló morajjal
Az elemharc dulni készül.

- Én egy agg cser oldalánál
Némán várok a csatára
Szivveréssel válaszolván
A természet őrszavára...

S míg a természet csodái
Mélyen a szivemre hatnak,
Öntudatlan rabja lészen
Lelkem egy nagy gondolatnak.

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 2. sz. jan. 3. csütörtök

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése