Tóth Kálmán: A szerelem édes virág...

A szerelem édes virág,

Mézédes rajta minden ág...

Hej! de néha virágkelyhe

Keserű méreggel telve...

A szerelem nyíló rózsa,

Belé boldogság van oltva,

Hej! de néha a levele

Boldogtalansággal telve...

A szerelem kedves háló,

Üdvös boldogsággal szálló –

Hej! de néha azt szeretnők,

Ha a hálót széttéphetnők!...

Kedves háló rabod vagyok,

Tán örökre az maradok,

Ha az leszek is, nem bánom,

Szabadulásom nem várom.

A szerelem édes virág,

Mézédes rajta minden ág...

Édesség van belé oltva,

Édes a szeretőm csókja!...

Édes a te ajkad lelkem,

Bár én eddig nem izleltem;

Édes az epernek ize

S piros eper ajkad szine.

A szerelem nyíló rózsa,

Belé boldogság van oltva;

Piros a rózsának szine,

Piros a szerető szive...

Piros az én szivem lelkem,

Pirossá tette szerelmem,

Tán a szerelem rózsája

Kis tövise megszurkálta?...

Ha megszurta elviselem,

Szerelem okozta sebem

Nem tart soká... begyógyitja

Szép szeretőm édes csókja...

Ha pedig nem gyógyitja meg,

Hát isten neki! szenvedek,

Szenvedni is édes nekem

Te miattad oh szerelem!!!

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 8. sz. jan. 10. csütörtök