Szász Gerő (Dunky fivérek fényképe)
Elutazott az én szép kedvesem,
Mintha virág szellők szárnyán repül,
Jön-e, megy-é, mind hiában lesem,
Itt maradtam – ezrek közt – egyedül. –
Mintha látnám: még lobog kendője;
Ajka nevet; szeme még ott ragyog;
Bár a lelkem nem válik el tőle:
- Védjétek őt jóságos angyalok!
Nem tudhatom, minő leend utja:
Szerencsétlen, avagy szerencsés-e;
Virágok, vagy sziklák közt – ki tudja! –
Minő leend oda érkezése?
Finom arcát meglepi út pora,
Megégeti a nap, hogyha ragyog;
Selyem-haját kósza szél megbontja –
- Védjétek őt jóságos angyalok!
Epesztheti szomjuság ajakát;
Vihar által elveszhet sok gyönyör;
Támadhat köd, min szeme nem hat át –
S mennyi minden lehet a mi gyötör:
Utszéli ág sebet ejthet karján;
Elvesztheti gyöngyét, mely ugy ragyog;
Bokrétáját, vagy boglárját talán...
- Védjétek őt jóságos angyalok!
Rut boszorkány mehet el ott éppen,
Hurkot vethet lovak lába alá;
Éhes farkas várhat az utfélen,
És örül hogy prédáját megkapá:
Elkéshetne, sötét lehet az est,
Ah, reszketni, félni elég nagy ok:
Az agy ekkor még több rémképet fest...
- Védjétek őt jóságos angyalok!
... Töprengő gond; képzelet ez csupán:
Hisz, a jókat isten őrzi, szánja!
Nyoszolyák közt fekszik ő már puhán,
Beboritván féltő lelkem szárnya. –
Nyoszolyák közt aludj, álmodj szépet;
Ne tudd, hogy én boldogtalan vagyok,
S fájó szivvel imádkozom érted;
- Védjétek őt jóságos angyalok!
Forrás: Hölgyfutár VI. évf. II. félév 13. sz. 1864.
augusztus 11. csütörtök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése