Kvassay Ede és felesége, Saxlehner Emma
Az éjen át a tó fölé
Halotti csend terül:
Dalával hallgat a madár,
A fáradt, napégett határ
Álomba szenderül...
Csendes a part, csendes az ár,
Csak egy-egy rezgő holdsugár
Mosolyg a hab körül.
Zöld lomb susog a part felett
Csábos-vig dallokat...
Halászlegény a csolnakon
El-elmereng e hangokon
S a part felé halad.
A játszi esti fuvalom,
Mit édes álmak kéje von,
Habok között mulat.
Honnét, honnét e bájzene,
E csábos éji dal?
A part csak lágy visszhangra kél,
Itt kis madárka sem zenél,
S a tó hullámival
Enyelgő, játszi esti szél,
Susogva halk regét beszél
S elvész, el, - és kihal.
Elvész... kihal, mint hárfahang
Lágy szellő karjain –
S szeméből, mely könyűket csal,
Az ifju ajkin halk sohaj:
De csábos hangjain
- Felzeng ismét a nymfa-dal,
Felzeng és a habokba hal
És elhangzik megin’.
....................................
De ismét, ismét szárnyra kel
A tulvilági nesz...
Messzebb, messzebb vonul a part;
A sajka száll, a mélybe tart...
Hab habra rengedez.
A sajka ing... s mint sürü tajt
oszlik a hab... de ó csak hajt,
S tovább, tovább evez!
Honnét ez édes, büvös dal?
Ki vagy, ki igy dalolsz?
Ki vagy, ki igy elbájolál?
„Hablány, ki nyugtot nem talál,
Hacsak rá nem hajolsz!...
Csöndes a part, puha az ár...
Alant reád menyország vár,
S ifju, te még busulsz?!
S te még busulsz, midőn alant
Örömtavasz derül?!
Habok között... menyasszony-ágy
Ifju keblemben kél a vágy –
A hab susog, merül...
A rózsapárna ah! mi lágy,
Oly édesen nyugodni hágy –
- Merülj ifju, merülj!!”
És im, a fölleg elborul
Az éjnek sátorán;
A kábult ifju elmerül...
Csillaga ah! ott lenn derül:
A tünde hableány
Szemébe égi kéj vegyül –
De ő, ki lágy ölébe dül,
Oly halotthalavány...
..........................
És már szivén dobog szive...
A hab susogva dall;
De tó felett zugó sirály,
Rémszárnyain üvöltve jár,
S elvész a távolban...
S bár nő a hab, nő a dagály,
A szellő lágy viszhangra vál:
„Repülj, repülj vigan!”
**
Az éjen át a tó fölé
Halotti csend terül:
Dalával hallgat a madár,
A fáradt, napégett határ
Álomba szenderül...
Csöndes a part, csöndes az ár,
Csak egy-egy rezgő holdsugár
Mosolyg a hab körül.
Forrás: Hölgyfutár VI. évf. II. félév 12. sz. 1864.
augusztus 7. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése