’Nyalka huszár, kék dolmányos vitéz,
Pej lovadon mondd nekem, hová mégysz?’
„Hová mennék... hova? hát csatába,
Rá támadtak a magyar hazára.”
’Oh ne menj el, árván maradok én,
Ugy sincs senkim a föld kerekségén.
Ha te elmégysz, ki ölel meg engem,
És ha sirok,ki törli le könyem?’
Néz az ifju és könye kicsordul,
Megindul, majd megint visszafordul,
S alig tudja, alig veszi észre,
Hogy lehajlott hozzá ölelésre.
„Drága vagy te, drága vagy énnékem,
Drágább, mint mennybeli üdvösségem,
De hazámnál drágább semmi nincsen,
Édes rózsám áldjon meg az isten!”
Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 6. sz. jan. 8. kedd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése