Orbán Pető: Egy vak zenészhez

Ember! kinek fejébe ész helyett

Isten sötét homályt adott:

Nem gondolod mi baj van itt,

Nem érted e szű kinjait,

Nem ismersz bánatot.

Ember! kinek szemébe fény helyett

A sors öröklő éjt lövelt:

Nem látod a gyászfelleget –

És arcomon a könyeket,

Miket bánat növelt.

Ember! kinek beljébe sziv helyett

A természet követ dobott:

Nem érzed, hogy van fájdalom,

Mert vig dalt versz a húrokon,

Melly e szivig csapott.

Ember! tedd, oh tedd le a pengedűt,

Mert kezedben összetöröm;

Guny most nekem a vigalom,

Midőn nálam halott vagyon –

Halottam az öröm.

Vagy csapd kőszirthez átkos hangszered,

Hadd nyögjön – csak egy árva jajt,

Tán erre szűm viszhangot ad

S meggyógyul rá, vagy megszakad –

Ha adhat még sohajt.

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 2. sz. jan. 3. csütörtök