Sírhalmok rettentő
Királya, halál!
Ki véghetlen hatalommal
Ülsz az enyészet’ trónján;
Szemednek egy tekintetén,
Elhervad élet, és remény.
Letörted a’ rózsa’
Kisded bimbaját,*
Most ajkid jéghideg szele –
Letörte anyját… a’ fát:
Bár híve könyárt hullatott,
Irgalomra nem birhatott.
Oh isten! add vissza,
ott fönt fájának
A’ bimbót, ’s a’ zöld rózsafát –
Kinyiló bimbajának;
’S özvegye szivét, - ki kínnal
Küzd, gyógyitsd be balzsam-írral.
(* Halála előtt néhány nappal temették el, öthónapos fiát,
Bélát.)
Forrás: Nagy Sándor versei
Pest, 1852. (1820-1902)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése