Zengő fülmiléknek
Kedves tanyája,
Eltünt örömimnek
Boldog hazája:
Búsan köszöntelek
Árnyékos liget!
Szent öledbe, kérlek
Végy föl engemet;
Ugy é alig ismered már
Kedves társadat,
Meghervasztá a’ bánatár
Rózsaarczomat,
Oh! mert a’ kiért e’
Szív, hűn érezett:
Megvetette értte –
Élő szívemet.
Eddig dalos társam,
A’ fülmile volt,
Melly árnyékos hársam’
Lombjain dalolt:
Most te bús cyprusfán
Zokogó gili,
Gyászdalait hárfám –
Veled nyögdeli:
Addig nyögjük mély keservünk’,
Míg a’ zord halál,
Kínait megszánva, szivünk
Néma sírba száll. –
Engedj e’ bús párnak
Benned szent liget,
Keresni magának, -
Síri nyughelyet.
Forrás: Nagy Sándor versei
Pest, 1852. (1820-1902)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése