Lányka! lelkem’ földi menyországa,
Szívem’ tavaszának szép virága:
Mondd, - hűn szereted-e hívedet.
Tudsz-e értem várni, néklülözni,
’S ha készt a’ sors tőled messze válni, -
Nem fogsz-e feledni engemet?
Sem kincsem nincs, sem magas családom;
A’ hírt, nevet, fényt én nem vadászom:
Minden földi kincsem, - hű szívem,
Oh mondd! illy fénytelen árva szívet,
Szerethet-e angyalszelid szíved?
Oh adj választ! lyányka, édesem!
Forrás: Nagy Sándor versei
Pest, 1852. (1820-1902)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése