Híven szeretni legszebb érzemény,
Sírig szeretni legfénylőbb erény:
Mi boldog az!... ki igy szerettetik.
Szeretlek én lyány, mint hű szív szeret;
De van még is egy tárgy, melly szívemet
Éleszti, ’s mellyért verni nem szünik.
Te vagy, te vagy az, édes jó hazám!
’S hazám után, te legkedvesb leány!
Kiknek szívemben oltárt helyezék:
Tiétek e’ szív, érttetek dobog,
Örök tüze ti érttetek lobog;
Míg szívem él! míg benne lángja ég.
Forrás: Nagy Sándor versei
Pest, 1852. (1820-1902)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése