Nagy Sándor (1820-1902): Elhervadt

Elhervadt a’ fa’ levele,

Elhervadok én is vele:

A’ falevél ősszel… de én –

Tavaszkoromnak reggelén.

Beteg a’ kedvesem régen,

Én virrasztom minden éjen:

Én törlöm le hervadt arczát,

Én áztatom könnyel ágyát.

Ugy fekszik a’ megunt ágyon,

Mint a’ hervadó liliom:

Bágyadt szemét ha rám veti,

Szívem vérző kín égeti.

Mint az egymásból nőtt ágak,

Ha tövükön férgek rágnak;

Együtt hervad mindketteje,

Együtt dőlnek a’ földre le:

Mi is… mert egymásé vagyunk,

Együtt élünk, együtt halunk,

Együtt élünk, szép kedvesen –

Együtt halunk mind a’ ketten.

Elhervadt a’ fa’ levele,

Elhervadok én is vele:

A’ falevél ősszel… de én –

Tavaszkoromnak reggelén!...

Forrás: Nagy Sándor versei  Pest, 1852.  (1820-1902)