A’ gyászos multnak szomorú vonásit,
A’ kín, ’s fájdalmak’ lekötő hatalmát,
Tűrő lélekkel – feledékenységbe
Hagyd elenyészni.
A’ jövendőről ne törődj sovárgó
Szívvel, mert azt csak az örök hatalmu
Egiek tudják, de nekük azt tudni –
Ah lehetetlen!...
A’ jelenlévőt, szerető karokkal
Zárd hű kebledhez, - de felejtsd a’ multat,
és jövendődet bizalommal add át –
Isteneidnek!! -
Forrás: Nagy Sándor versei
Pest, 1852. (1820-1902)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése