Nefelejts oh édes lyány!
Bár a’ végzet messze zára
Tőled lelkem’ hű leánya;
Szép vidéked’ távolán –
Nefelejts oh édes lyány!
Nefelejts oh édes lyány,
Örömödbe, keservedbe,
Jussak oh jussak eszedbe;
Képzeleted’ bájhonán –
Nefelejts oh édes lyány!
Nefelejts oh édes lyány;
Örömömbe, keservembe’
Mindig csak te vagy eszembe:
Gyász vidékem’ távolán –
Nefelejts oh édes lyány!
Nefelejts oh édes lyány:
Körödben nyílóbb a’ virág,
Puszta, kopár itt a’ világ;
Est, borult est, ’s reggkorány
Nefelejts oh édes lyány!...
Nefelejts oh édes lyány:
Életemnek egy reménye,
Szűm’ örök hű szerelmére,
Esd a’ hűség’ szent szaván:
Nefelejts oh édes lyány!
Nefelejts oh édes lyány:
Majd ha szűm égő kínjába’
Megreped… ’s száll sírhonába;
Könyűt ejtve síromnál, -
Nefelejts óh édes lyány!!
Forrás: Nagy Sándor versei
Pest, 1852. (1820-1902)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése