- püspöki beiktatása’ ünnepén –
Hol zugva zúgnak nagy Dunánknak
Eleltünő habfodrai,
Hol büszke fényben áll Komárom,
’S szűzen mohos várormai:
Mi tarka nép zsibong utczáin,
Az úrnak szent háza körül?
Mi vígalom, mi ünnepély ez?
Hogy minden részvevőn örül.
Te vagy, te vagy hitünk’ bajnoka,
Ez ünnepély’ vőlegénye;
Kit már özvegy menyasszonyunk, rég
Eped sovárgó keblire;
Hogy kit ezrek közűl választa,
’S szivéhez olly hévvel szorít:
Lecsókold hervadó arczáról
Özvegy’ keserve’ könyűit.
Deritsd fel oh, deritsd fel ujra,
Keblünk kesergő özvegyét;
Oszlasd el oh, oszlasd egéről –
Szemének bánatföllegét;
’S árváinak fonyadt arczáról,
Töröld le a’ búcseppeket;
A’ hitnek balzsamolajával
Gyógyítsd be sebhedt szívöket.
Az isten” virágos kertében,
Növeld a’ hitnek bimbajit;
De tépd ki, tépd ki gyökerestől,
Mérges virágu maszlagit;
Hogy vagy mi sem teremjen inkább,
A’ nagyreményü lombokon,
Sem-hogy a’ férges gyümölcs izén
Az aggkor’ vérkönnye hulljon.
Légy békebiró mindenekben,
Az igazságnak panaszit
Hallgasd ki; de némitsd el a’ rút
Hizelgők’ mézes ajakit:
Ezrek’ reménye függ tetőled,
Ezreknek lől kitőrjeül:
’S hisszük, kik benned bízva bíznak,
Reményökmeg nem szégyenül.
A’ h i t, r e m é n y, és s z e r e t e t’
Szellemvirági nyiljanak
Nyomdokidon, mellyek idővel
Kedves gyümölcsöthozzanak:
Ezrek reménye függ tetőled,
Ezreknek lől hitőrjeül:
Hisszük kik benned bizva bízunk,
Reményünk meg nem szégyenül!!!
Forrás: Nagy Sándor versei
Pest, 1852. (1820-1902)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése