Bimbó valál éltednek tavaszán,
’S alig virultanak
Szived virági;… angyal-társaid
A’ mennybe hívtanak.
De élsz velem örökre’ jóleány!
Él kedves szellemed;
’S emlékeül, - hogy az enyim valál –
Szivem lesz sírköved.
Forrás: Nagy Sándor versei
Pest, 1852. (1820-1902)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése