Sümeg vidékén, csöndes völgy’ ölén,
Nyugszol hazámnak kedves dalnoka,
Elutazál tőlünk, örök lakod
Lőn az enyészet’ néma sírlaka.
De szellemed, - örökre, végtelen
Általragyog időn, enyészeten.
Miénk valál, - ez édes nemzeté,
Melly nagy neveddel büszkén kérkedik;
Kik élve hű keblökre vontanak,
Most halva, - hunytod szívből könyezik:
Fájó kebellel nézvén égre fel,
Szívök nehéz, fojtó keservivel.
Te élsz velünk, örökre élsz, hisz’ a’ –
Dalnok’ halála élet, nem halál:
Dalnok valál, megénekléd híven,
Ez árva hont,… a’ multnak álminál.
Somlyó, Csobácz, Badacson, Szigliget
Föntartja hiven, dalnokhiredet.
Dús nem valál, kincsekben örömed
Te nem találtad, a’ kincs szűd vala,
A’ mellyben dúsan terme egykoron,
A’ szerelem’ tündéri szép dala.
’S e’ drága bányát – birja nemzeted,
Örök fényben ragyogtatván neved’!
Dicsők valátok testvér dalnoki
E’ szép hazának, emlékfáitok
A’ hír leend, mellyről a’ nagy nevet
Nem törlik el a’ késő századok.
’S a’ könyűkön, - mellyek hűn öntözik
Gyász sírotok’, emlény nevelkedik.
’S ha majd a’ szép tavasznak hajnalán,
Kiszőkül a’ lomb, sírod ormihoz
Eljő a’ nép, ’s porodnak hantirul
Magának egy pár sírvirágot hoz:
Bár a’ virág – halállal fog kezet,
De fön marad a’ szép emlékezet.
Sümeg vidékén, csöndes völgy ölén,
Nyugodj hazámnak kedves dalnoka;
Bátor mi tőlünk messze utazál,
Bár elfedez a’ néma sír’ laka:
De szellemed, örökre, végtelen,
Általragyog i d ő
n enyészeten!!!
Forrás: Nagy Sándor versei
Pest, 1852. (1820-1902)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése