Én Uram, meglátogattál,
Ostoroddal rám sújtottál,
Nem kérdezem: mely hibámért?
Tudom, gyarló vagyok s gyönge,
Nem is szállok veled pörbe –
Tűröm, mit végzésed rám mért.
Mert ismérem, oh, mert látom
Száz példán is e világon
A Te osztó igazságod,
Amit szent kezeddel nyújtasz.
- Kit egyikkel porba sújtasz.
Másikkal azt is megáldod.
Ezzel az áldó kezeddel
Hiszem, engem sem feledsz el
S nehéz sorsom jóra fordul.
Bár lesújtál haragoddal,
De végtelen irgalmaddal,
Megint fölemelsz a porból.
S újra megtisztulok – égve
A szenvedések tüzébe –
Föld sok sarától, szennyétül.
S kegyelmed intő szavára
Omladozó hitem vára
Új, erősb alapra épül.
Forrás: Dunántúli Protestáns Lap 13. évf. 2. sz. Pápa, 1902.
január 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése