Kelet felől csillag ragyog,
Édes rózsám tiéd vagyok:
Tiéd vagyok mind halálig,
Gyász koporsóm’ bezártáig.
Egy kis kertem van énnekem,
Benne szép rózsaszál terem:
A’ kis kert, - hű szívem maga;
Te vagy nyiló rózsaszála.
A’ kikelet hogyha beáll,
A’ lepke sok virágra szál:
Nekem is van egy virágom,
Több nem is kell e’ világon.
A’ napraforgó fölvirul,
Ha a’ nap keleten pirul:
Keblem is örömmel tele,
Ha rám néz szeretőm’ szeme.
A’ napraforgó
lehajlik,
Hogyha a’ nap
leáldozik:
De nekem nincsen
bánatom,
Mert em áldozik le
napom.
Forrás: Nagy Sándor versei
Pest, 1852. (1820-1902)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése